EU-Taxonomy – Hogy is van ez?
A lengyel álláspont
2021/1. lapszám | Magyar Energetika | 594 |
A PGE csoport Lengyelország legnagyobb energetikai vállalata. Az Európai Unió dekarbonizációs törekvéseinek megfelelni óhajtva 2030-ig a megújulókból származó energiatermelés 50%-os részesedésével és a CO2-kibocsátás 85%-os csökkentésével számol. 2050-re nettó zérus CO2-kibocsátást tervez. Pawel Strączyński, a PGE pénzügyekért felelős alelnöke az EU fenntartható befektetéseket szabályozó ún. taxonómiai rendeletét [1] – amely voltaképpen a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek listáját létrehozó osztályozási rendszer – elemezve arra figyelmeztet, hogy nem lenne helyes, ha a földgáz (a szén-dioxid-kibocsátás miatt) és a nukleáris energia (a biztonsági és környezetvédelmi aggályok miatt) kimaradna a támogatandók sorából. Azzal érvel, hogy azok az országok, amelyekben a villamos energia jelentős részét jelenleg széntüzelésű erőművekben termelik, rövid- és középtávon aligha nélkülözhetik ezt a két energiahordozót. Javasolja, hogy előbb a támogatásra jogosult technológiákról folytassanak mélyreható és részletes vitákat, és csak azután véglegesítsék azokat a tervezeteket, amelyek a részletkérdéseket hivatottak szabályozni.
Az Európai Bizottság becslései szerint a jelenleg ismert 2030-as célkitűzés eléréséhez, (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 55%-os csökkentése 1990- hez képest) évente legalább 400 milliárd EUR összegű beruházásra van szükség. Az ennél is ambiciózusabb célok még ennél is nagyobb beruházási kihívást jelentenek. Nyilvánvaló, hogy ezeket a költségeket csak közpénzekből nem lehet előteremteni – a fenntartható finanszírozáshoz a magántőke bevonása elkerülhetetlen.
A fenntartható befektetéseket szabályozó ún. taxonómiai rendelet azonban a lengyel álláspont szerint nem lehet akadálya az energiaellátásnak. Az EU egészére kiterjedő szabályozás keretében bevezetendő rendelettel kapcsolatban három problémát vetettek fel:
- Az első probléma az, hogy környezetvédelmi szempontból mely technológiák tekinthetők fenntarthatónak, és melyek nem. Ez különösen a földgáz és az atomenergia esetében jelent problémát, mivel erről az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusban fog dönteni.
- A második a klímasemlegesség felé vezető úton finanszírozható ún. átmeneti megoldásokra vonatkozik. A szénalapú villamosenergia-termelést helyettesítő gáztüzelésű és hőszolgáltató egységek – észszerűen – ilyen tevékenységnek tekinthetők. Ha azonban az éghajlatváltozás mérsékléséről és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetét nézzük, kiderül, hogy ezeket olyan tevékenységekként értelmezik, amelyek a klímasemleges gazdaságra való áttérés útjában állnak, ezért nem fenntarthatóak. Ez egyebek mellett azért is problematikus, mert a jelenleg hatékonyan működő távfűtési rendszerekben a földgáztüzelésű, kombinált ciklusú hőszolgáltató erőműveknek nincs alternatívájuk és alapvető szerepet játszanak a rendszerszabályozásban is.
- A harmadik probléma a fenntartható befektetéseknek a magánfinanszírozástól eltérő területekre való értelmezése. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az uniós alapokra, valamint az állami támogatásokra vonatkozó útmutatásokat össze próbálják kapcsolni a taxonómiai rendeletben foglalt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal – miközben ezek még csak tervezetekként ismeretesek. Az ilyen lépések aláássák a befektetők döntéseit, amikor a dekarbonizációt szolgáló technológiákba történő beruházásokról van szó, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokat más, fenntartható technológiák váltsák fel.
Az EU ambiciózus éghajlati céljainak való megfeleléshez Lengyelországnak hatalmas beruházásokat kell megvalósítania: tengeri és szárazföldi szélerőműveket, naperőműveket, tárolókat kell építeni, és a többnyire nem túl jó hatásfokú széntüzelésű erőműveket korszerű földgáztüzelésű erőművekkel kell felváltani. Kétségtelen, hogy ezek átmeneti jellegűek, de a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben nélkülözhetetlenek. Ha ezek élettartamát csak 2040-ig tervezik, beruházásuk támogatás nélkül nem térülhet meg még akkor sem, ha hidrogéntüzelésre is alkalmas berendezésekkel valósítják meg őket. Ennek megfelelően alapvető fontosságú, hogy a gáztüzelésű erőművek és a kapcsolódó energiainfrastruktúra (pl. fűtési hálózatok) legyenek jogosultak állami támogatásra, valamint lehetőségük legyen a tőkepiacokról is forrásokhoz jutni.
Lengyelország közelmúltban elfogadott energiastratégiájában atomerőmű építése is szerepel, amely végül felváltja a szenet az alapterhelésű villamosenergia-termelésben, és stabilitást biztosít a rendszer számára a nagyarányú megújuló energiaforrásokkal működő erőművek termelésének kiszabályozhatósága érdekében is. Ha azonban az Európai Unió jelenleg formálódó jogszabályai a gázt és az atomenergiát nem tekintik fenntarthatónak, akkor az ilyen technológiákba történő beruházások finanszírozásának költsége minden bizonynyal sokkal magasabb lesz, és ennek következményeként a villamos energia termelési költségei, így a villany ára is nőni fog.
Hivatkozás
- Az Európai Parlament és a Tanács 220/852 rendelete a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról eur-lex.europa.eu
Forrás
2021/1. lapszám | Magyar Energetika | 594 |
