A megújuló energiaforrásokon alapuló vidéki távfűtési lehetőségek térbeli elemzése
2020/2. lapszám | Magyar Energetika | 647 |
Az International Journal of Sustainable Energy Planning and Management 2020. évi 28. számában jelent meg az ELTE TTK Energiaföldrajzi Kutatócsoportja egyik projektjének néhány – nemzetközi érdeklődésre is számot tartó – eredményét összefoglaló angol nyelvű tanulmány. Ennek összefoglalóját a szerzői kollektíva két tagja, dr. Munkácsy Béla és Csontos Csaba küldte meg lapunknak.
A munka a megújuló energiaforrású távfűtés kialakításának lehetőségeit vizsgálja, ideértve a térségünkben még sajnálatosan ritka „hibrid távfűtés” alkalmazásokat. A vizsgálat célterülete a Bükkalja volt, mely nem csak az energiaszegénységgel és a súlyos légszennyezettséggel küzd, de az energiaimport-függőséggel is szembe kell néznie. Éppen ezért bizonyult érdekesnek a természeti és társadalmi adottságok tükrében megvizsgálni a helyi, megújuló erőforrásokra alapozott harmadik generációs távhőrendszerek fejlesztésének lehetőségeit, amelyek mindhárom fenti probléma tekintetében előrelépést jelenthetnek. Ennek érdekében a kutatócsoport egy komplex, a környezeti fenntarthatóságot fokozottan érvényesítő módszertant dolgozott ki és alkalmazott a gyakorlatban egy 5 éves projekt keretében. A Bükkalja 20 településén, mintegy 1400 háztartás bevonásával végrehajtott vizsgálat egyik fő eleme a fűtési szokások, illetve a lakásállomány épületenergetikai adottságainak kérdőíves felmérése volt. A további lépésekben térinformatikai alapú potenciálszámításokra, illetve részletes statisztikai elemzésekre került sor többek között a megújuló energiaforrások kínálta lehetőségek és a kereslet, így például a hőigények térbeliségének feltérképezése érdekében. A kutatás eredményeit a Páneurópai Hőatlasz (PETA 4.3) legfrissebb verziójával is összevetve lehetőség nyílott a számítások validálására. Ezáltal fény derült arra is, hogy a hőigénybecslés és a javasolt távhőfejlesztések tekintetében milyen hasonlóságok és különbségek lelhetők fel egy átfogó európai adatbázis és egy terepi megalapozottságú elemzés között.
Az eredményeket illetően fény derült arra, hogy a PETA a kisebb (párszázas lélekszámú) települések esetében kevésbé, vagy csak részben használható. Meglepő továbbá, hogy a hőatlasz kidolgozói lényegesen szigorúbb feltételeket fogalmaztak meg az ilyen kisléptékű távhőrendszerek kapcsán, mint azt például az osztrák gyakorlatban számos kistelepülés hibrid távhőrendszere kapcsán tapasztalhatjuk.
Különösen lényeges – és a kutatók számára is váratlan – eredményként értékelhető, hogy a kínálat és kereslet elemzése azt igazolta, hogy a bükkaljai mintaterületen a tűzifa felhasználásának jelenlegi mértéke messze meghaladja a fenntarthatósági korlátokat, ami itt, a Bükki Nemzeti Park tőszomszédságában különösen komoly aggodalomra ad okot.
Ami kifejezetten a településekre vonatkozó konkrét eredményeket illeti, arra derült fény, hogy a húszból hét település kimondottan alkalmasnak látszik korszerű távhőrendszer kialakítására – akár a földrajzi közelségre alapozott együttműködés jegyében is, és csak három olyan település akad, ahol kifejezetten kerülendő volna egy ilyen fejlesztés. A kutatás a lakosság fogadókészségét is vizsgálta, amely meglepően kedvezőnek mutatkozott. Végeredményben tehát kijelenthető, hogy Bükkalja ígéretes terepnek tűnik, hogy Európai Uniós és hazai források bevonásával akár több településen is korszerű távhőfejlesztések valósuljanak meg, és ezáltal radikálisan javuljon a térség lakosságának életminősége.
A teljes közlemény az alábbi címen olvasható:
journals.aau.dk/index.php/sepm/article/view/3661
2020/2. lapszám | Magyar Energetika | 647 |
