Európa zöldítési kísérletéről

2022/3. lapszám | Magyar Energetika | 353 |

A The Global Warming Policy Foundation 2022. július 11-én hozta nyilvánosságra az „Európa zöld kísérlete: Egyoldalú klímapolitika: költséges hiba” című tanulmányt, amelynek szerzője John Constable az alapítvány akadémiai tanácsadó testületének energetikai szakértője. A csaknem százoldalas tanulmány alábbi összefoglalójában olvasóink alighanem számos, vitára okot adó megállapítással találkozhatnak.

Az Európai Unió 1990 óta gyors szén-dioxid-mentesítési stratégiát követ, amely eleinte nagyrészt a kibocsátáskereskedelemre épült, de azóta egyre inkább a „termodinamikailag inkompetens” megújuló energiaforrásokra támaszkodik. Ennek következményeképpen nőttek az energiaköltségek, visszaszorultak az energiaigények, és akadályokba ütközik a külső sokkok – például a 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as globális világjárvány – utáni felépülés is. Az energiafogyasztás, különösen a villamosenergia- fogyasztás az EU-ban 2005 óta folyamatosan csökken, ami arra enged következtetni, hogy az érintett társadalmak visszafelé, valamiféle termodinamikai egyensúly felé közelednek, bár az Ázsiából Európába szállított – fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával előállított – termékek átmenetileg tompítják ezt a hatást.

Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszeréről

Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (EU ETS) 2013 és 2021 között lezajlott 3. szakaszában az Unióban élő fogyasztók költségei 78 milliárd EUR-val növekedtek. Jelenleg ezek többletköltségek az EU-ban évi 17 milliárd EUR-ra rúgnak.
2020-ban az EU-tagállamokban 1,2 milliárd EUR-t fizettek ki az energiaintenzív iparágaknak, hogy kiegyenlítsék azt a költségnövekedést, amelyet maga az ETS okozott 2019- ben. Ez a teljes ETS-költségnek mintegy 12%-át teszi ki, és egyértelműen bizonyítja, hogy az ETS negatív hatással van a versenyképességre. Németországnak ez 546 millió EUR-ba került, amely az ETS bevételének mintegy 17%-a.

A megújuló támogatások és a megújuló energiaforrások növekedése

A 2008–21-es időszakban az EU-27- ben a megújuló szektor támogatása (adók nélkül) megközelítőleg 770 milliárd EUR volt.
A megújulókkal összefüggő fogyasztói támogatások éves költsége az EU 27 tagállamában jelenleg 69 milliárd EUR-t tesz ki, amely még akár növekedhet is.
A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművi kapacitás az 1990-es körülbelül 100 GW-ról (amely csaknem teljes mértékben vízerőmű volt), 2020-ra több mint 500 GW-ra nőtt, amely a világ teljes kapacitásának körülbelül 17%-a. A növekedés túlnyomó többsége támogatott szél- és naperőmű.

Villamosenergia-, gáz- és közlekedési üzemanyagárak

A 2008-2018 közötti időszakban:

Az EU-ban a háztartási villamosenergia-árak 80%-kal meghaladták a G20- ak árait².
Az EU-ban az ipari fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak kb. 30%-kal meghaladták a G20-ak árait.
A háztartási gázárak az EU-ban megközelítőleg kétszer magasabbak, mint a G20-ban.
Az EU-ban az iparban érvényesülő gázárak 20–30%-kal voltak magasabbak, mint a G20-ban.
A gázolaj ára az EU-ban 10–40%-kal haladta meg a G20 hasonló árait.
A benzinárak az EU-ban körülbelül 30–50%-kal voltak magasabbak, mint a G20-ban.
Az EU-ban a villamos energia és a gáz nagykereskedelmi ára hasonló volt, mint a G20-ban, ugyanakkor a benzin és a gázolaj nagykereskedelmi ára alacsonyabb volt – jelezve a politika jelentős szerepét az árak alakulásában.

Energiafogyasztás

2005-ig a végső energiafogyasztás az EU-ban emelkedő tendenciát követett, azóta azonban csökken, és jelenleg az 1990-es évek eleje óta nem látott szinten van. Az energiafogyasztás ilyen mértékű és tartós csökkenése példátlan a modern korban.
A villamosenergia-fogyasztás – amely a társadalmi komplexitás és fejlődés fontos mutatója – 2008-ig emelkedő tendenciát követett, azóta azonban csökken, és jelenleg a 2000-es évek elején tapasztalt szinten van. Ez is példátlan.
Az Egyesült Királyságban a villamosenergia- fogyasztás 1970 óta nem látott szintre esett vissza.
Az energiahatékonyság javulása elvileg nem eredményezheti az energia- és villamosenergia-felhasználás megfigyelt csökkenését; ennek legvalószínűbb oka az árak alakulása, illetve alakítása és a kereslet visszaesése.

A hagyományos erőművek termelési kapacitása és a rendszerszintű kihasználási tényező

A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek elterjedése miatt az 1990–2020 közötti időszakban az EU teljes villamosenergia-termelő kapacitása csaknem megkétszereződött, míg a rendszer stabilitásához továbbra is elengedhetetlen hagyományos erőművi kapacitás a megváltozott szabályok és a beruházások visszaesése miatt meredeken csökkent.
Csökkent a villamosenergia-ipar termelékenysége, mert a megnövekedett kapacitások kisebb keresletet szolgálnak ki. 1990-ben az EU erőműveinek kihasználtsági tényezője hozzávetőlegesen 56% volt, amely 2020-ra 37%- ra esett vissza.

Kibocsátáscsökkentési költségek

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének átlagos költsége az EU-ban többszöröse a megfelelő társadalmi költség legmagasabb becsült értékének (100 USD/tCO₂e). Ez azt jelzi, hogy az EU kibocsátáscsökkentési politikájának gazdasági kára nagyobb, mint az éghajlatváltozásé, amelynek megelőzését célozza.

Zöld ipari növekedés

Az európai szél- és napenergia-ágazatban a foglalkoztatottság 2008 óta meredeken visszaesett. Spanyolországban a 2008-as több mint 200 000 állásból 2021-re 50 000 maradt, míg a német iparban a felére esett vissza. A foglalkoztatás kismértékű abszolút növekedése ellenére az EU részesedése a globális megújulóenergia-ágazat foglalkoztatásában a 2012-es 20%- ról 2021-re 13%-ra esett, és csupán olyan technológiák terén (pl. biomaszsza) van jelentősebb szerepe, amelyekben a nemzetközi verseny nem jellemző.
A megújulók támogatása nem segítette elő, hogy ebben az ágazatban az európai gyártók biztos, versenyképes világpiaci pozícióhoz jussanak. Ezt a területet jelenleg Kína uralja.

Az európai zöld megállapodás (Green Deal)

Az 1990 és 2021 közötti európai zöld kísérlet túlnyomóan negatív eredményei ellenére úgy tűnik, hogy az EU Bizottság semmit sem tanult; még ambiciózusabb célokat jelentett be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetika területén, és azt is ígérte, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére tovább csökkenti az energiafogyasztást.
Ebben a szorult helyzetben a politikai beavatkozás elkerülhetetlen, amely azonban az európai életszínvonal jelentős csökkenésével jár. Ennek elhalasztása és a megújuló energia melletti kitartás növeli azon gazdasági áldozatok nagyságát, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az európai társadalom termodinamikailag szilárd energetikai alapokra kerüljön. (UG)

Jegyzetek

A Global Warming Policy Foundation-t (Globális felmelegedés-politikai alapítvány) 2009-ben a koppenhágai klímacsúcs előkészítése során a brit felsőházban alapították. Célja, hogy elősegítse a társadalmat érintő és a környezettel összefüggő témákkal kapcsolatos oktatás fejlesztését, hatékony szakpolitikai értékelések készítését, a nyílt, toleráns, objektív, kiegyensúlyozott vitakultúrát minden olyan kérdésben, amely hozzájárul a bonyolult, tudományos problémák megértéséhez. Az 52. sorszámot viselő tanulmány eredeti címe: Europe’s green experiment – A costly failure in unilateral climate policy.
A G20-ak: USA, Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, UK, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Mexikó, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, EU.

Forrás: thegwpf.org

2022/3. lapszám | Magyar Energetika | 353 |

Hírek