Energetikai felhasználás: égetés vagy termolízis?
Mi legyen a hulladékkal?
2019/1. lapszám | Németh Zsolt, Hetesi Zsolt | 791 |
Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették.
A hulladékok mind nagyobb arányú keletkezése a Föld jelenlegi népessége és véges nyersanyag-készletei mellett egyre sürgetőbben veti fel az újrahasznosítás kérdését. A körforgásos gazdaság célja a hulladék hagyományos fogalmának megszüntetése, és az eddig hulladékként kezelt melléktermékek nyersanyagként való mind hatékonyabb visszaforgatása a gazdaságba. A napjainkban keletkező sokféle szerves hulladék hasznosításának első és legegyszerűbb módja az égetés, melynek technológiája lassan eléri fejlettségének csúcsát, de csak költséges tisztítóberendezésekkel és a hő minél szélesebb körű hasznosításával fenntartható. Cikkünk az égetést hasonlítja össze technikai és környezeti oldalról a mind jobban teret nyerő anaerob termolitikus technológiákkal, különös tekintettel a magyarországi helyzetre.
Az emberiség által termelt hulladék mennyisége mára elérte a napi kb. 4 millió tonnát [1]. Ennek a hatalmas mennyiségnek sajnos csak rendkívül kis részét hasznosítjuk újra nyersanyagként, így a maradék, kikerülve a gazdasági körforgásból, legtöbbször a természeti környezetet szennyezi. Jó példa erre a műanyag hulladék, amelyből becslések szerint évente mintegy 8-10 millió tonnányi jut a tengerekbe [2]. A környezet mind nagyobb hulladékterhelése beláthatatlan ökológiai folyamatokat indított el bolygónkon. Még a biológiailag nem bontható hulladékokban, pl. a gumiban vagy más polimerekben található szerves és szervetlen komponensek is részben kioldódnak a változó kémiai környezet (pl. talaj, állatok emésztőrendszere stb.), a fotodegradáció és más fizikai-kémiai behatások során, aprózódó részecskéik pedig a levegővel messzire szállva bejutnak légutainkba, a csapadékvízzel bekerülnek a talajba és a táplálékláncba. Számos faj és a tápláléklánc csúcsán lévő ember is egyre növekvő dózisban van kitéve toxikus hatásoknak. Ezeket a hatásokat részben a környezetbe került nehézfémek, hormonhatású anyagok (pl. gyógyszermaradványok, műanyag adalékok, biszfenolok, ftalátok stb.), vagy más, az evolúció által eleddig nem ismert géntoxikus, vagy mutagén anyagok (pl. PAH, PCB, DDT, növényvédőszerek stb.) okozzák [3].
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
