Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?
2020/1. lapszám | Héjjas István | 3953 |
Sok jel mutat arra, hogy a Földön melegedés zajlik, miközben a levegő szén-dioxid-tartalma növekszik. Bár kérdés lehet, hogy melyik az ok és melyik a következmény, az ENSZ és az EU klímapolitikája szerint az emberiség szén-dioxid-kibocsátása okozza a melegedést, miközben a sajtóban riasztó híreket olvashatunk a közeledő klímakatasztrófáról. Legmagasabb politikai szinteken pedig egyre irreálisabb és egyre költségesebb célkitűzések látnak napvilágot a CO2-emisszió csökkentéséről és a megújuló energiák részarányának fokozásáról. A jelen cikkben azt vizsgáljuk, mennyire lehetnek megalapozottak ezek az aggodalmak és mennyire lehetnek műszakilag megalapozottak a tervezett intézkedések.
Arrhenius Nobel-díjas svéd kémikus vetette fel még 1896-ban, hogy összefüggés van a Föld felszíni hőmérséklete és a levegő szén-dioxid-tartalma között [1]. Ennek alapján feltételezte, hogy a szén-dioxid hatással lehet a bolygó hőmérsékletére. A szén-dioxid ugyanis képes elnyelni a felszíni hőmérsékleti sugárzás egy részét, ily módon melegítve az atmoszférát, ezen keresztül a felszínt. Nem vitatható, hogy az elmúlt évezredek során valóban kimutatható a kapcsolat a szén-dioxid-szint és a bolygó hőmérséklete között, abban azonban már nem lehetünk biztosak, hogy ha messzebbre kitekintünk a bolygó történetére, törvényszerűen fennáll-e ilyen kapcsolat.
Hogyan változott a múltban az éghajlat?
Az 1. ábra a levegő szén-dioxid-tartalmának és a bolygó átlagos felszíni hőmérsékletének alakulását szemlélteti az elmúlt 600 millió év során [2,3].
1. ábra. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének és a levegő szén-dioxid-tartalmának változása az elmúlt 600 millió év során
A diagram megtalálható Reményi tanulmányában is, a 4. sz. ábrán [4]. Mint a diagramból látszik, a hőmérséklet és a szén-dioxid-koncentráció között – hosszú távon – egyértelmű pozitív korreláció nem mutatható ki. Kb. 440 millió évvel ezelőtt például 3-4 fokkal volt hidegebb, mint most, miközben a levegő szén-dioxid-tartalma 10-szerese volt a mainak. A diagramból az is látszik, hogy ma a levegő szén-dioxid-tartalma csaknem földtörténeti minimumom van, ezért jogos a kérdés, hová tűnt el a szén nagy része, amely korábban a levegőben volt szén-dioxid formájában.
Tudjuk, hogy a Földön a szén mennyisége gyakorlatilag állandónak tekinthető, és a következő formákban van jelen:
- a levegőben szén-dioxid formájában,
- az óceánok vizében szén-dioxidként és szénsavként elnyelődve,
- állatokban, növényekben, biológiai struktúrákban, biomasszában,
- a földkéregben széntartalmú kőzetekben (mészkő, dolomit) kémiailag lekötve,
- a földkéregben fosszilis tüzelőanyagok formájában (szén, földgáz, kőolaj).
Ha pedig a szén valamelyik formájának a mennyisége csökken, egy másiknak növekednie kell. Mivel a levegő szén-dioxid-tartalma jelenleg nagyon alacsony, más komponensek nyilván növekedtek.
A biológiai struktúrák tömegének jelentős növekedése – az elmúlt évmilliókhoz képest – nem valószínű, és az sem, hogy az óceánok vizében ma több szén-dioxid van elnyelődve, mivel a folyamatban lévő (feltételezett) melegedés hatására a víz gázelnyelő képessége csökken.
Az sem valószínű, hogy a néhány km mélységig gyakorlatilag még kibányászható szén, kőolaj és földgáz elégetésével a levegő szén-dioxid-tartalmát a 440 millió évvel ezelőtti szintre lehetne emelni, hiszen a klímavédő mozgalmak is legfeljebb a levegő CO2-tartalmának duplázódásával számolnak, és ez szerintük már katasztrófát jelenthet.
Kézenfekvően adódik, hogy jelenleg a szén túlnyomó része a földkéregben helyezkedhet el széntartalmú kőzetek formájában. Amikor pedig ezek a kőzetek a kéreglemezek alján fokozatosan beleolvadnak a magmába, kémiailag felbomlanak, és a keletkező szén-dioxid nagyrészt az óceánok mélyén, a földkéreglemezek törésvonalai mentén működő vulkánokból áramlik felfelé, elnyelődve a vízben, majd onnan kiszabadulva az atmoszféra felé. Ez lehet a magyarázat – az antropogén emisszió mellett – a szén-dioxid-szint növekedésére.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az 1. ábrán látható diagram csupán a tényleges folyamatok egyszerűsítése, hiszen az időbeli felbontás nagyon durva. Amikor például leolvasunk egy hőmérsékleti értéket a diagramról, akkor az egy-két millió év átlagát mutatja, és nem lehet tudni, hogy mekkora volt ezen időszakon belül a hőmérséklet ingadozásának amplitúdója az átlagérték körül. Ezért a diagram csupán trendvonalakat tartalmaz, nem pedig konkrét értékeket.
Ennek ellenére egy ilyen diagram hasznos lehet fontos következtetések levonására. Látszik például, hogy az elmúlt 600 millió év legnagyobb részében sokkal melegebb volt, mint most. Azt is tudjuk, hogy ezen időszak legnagyobb részében a sarkvidékeken nem volt egész évben hó- és jégtakaró, mivel tavasszal és nyáron az olvadás teljes volt, majd télen, a fagyos hideg, valamint a hatalmas mennyiségű hóesés hatására a hó- és jégtakaró újraképződött, ahogyan történik manapság a mérsékelt égövben. Ezért a jelenlegi időszak inkább kivételesnek tekinthető. Voltaképpen most is jégkorszakban élünk, amely akkor fog véget érni, ha majd nyaranta a hó és a jég a sarkoknál is teljesen eltűnik.
Érdemes azonban ezeket a folyamatokat ezerszer rövidebb időtávlatban is megvizsgálni, több száz millió év helyett „mindössze” több százezer éves időszakra. Erre mutat példát a 2. ábra [5].
2. ábra. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének és a levegő szén-dioxid-tartalmának változása az elmúlt 450 ezer év során
Hasonló diagramokat láthatunk Czelnai egyik előadásában is [6]. Czelnai felteszi a kérdést, mi okozza az erős korrelációt a szén-dioxid koncentrációja és a bolygó hőmérséklete között. Vajon tényleg a szén-dioxid vezérli a hőmérsékletet, vagy pedig inkább a hőmérséklet vezérli a szén-dioxidot? Ez a kérdés Reményi és Szarka több előadásában is felmerül [2, 3, 7]. Eszerint, ha a két paraméter diagramja közötti fáziseltérést is figyelembe vesszük, megállapítható, hogy amikor beindul egy markáns melegedés, olyankor a szén-dioxid-szint növekedése általában időben követi, nem pedig megelőzi a hőmérséklet emelkedését.
Van ennek a kérdésnek másik vonatkozása is. Ha ugyanis a szén-dioxid az ok, és a hőmérséklet a következmény, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért ingadozott a szén-dioxid-szint ilyen mértékben 100-110 ezer éves ciklusokban, hiszen nem ismerünk semmiféle olyan fizikai törvényt, vagy fizikai hatást, ami ezt megmagyarázná és indokolná. A fordított esetre azonban van tudományos magyarázat, ez pedig a Milankovics-Bacsák-elmélet, amely szerint a ciklusok oka a Föld keringési pályájának ciklikus változása, valamint a Föld forgási tengelyének imbolygása és a dőlési szögének ciklikus változása [8].
Fontos tudni, hogy a forgási tengely dőlési szögének megváltozása esetén az éghajlati övek É-D irányban eltolódnak, emiatt egyes földrajzi térségekben az éghajlat akkor is megváltozhat, ha közben a bolygó átlagos felszíni hőmérséklete változatlan. Az elméletből az is következik, hogy előbb-utóbb ismét szembe kell néznünk majd egy újabb jégkorszakkal.
Czelnai az idézett előadásában bemutatott egy 750 ezer évet áthidaló diagramot is a hőmérséklet alakulásáról. Ebből a diagramból lett megszerkeszthető a 3. ábrán látható „trend-diagram” oly módon, hogy az ábrázolt középértékek körüli ingadozásokat levágjuk. A kérdésre, hogy miért volt indokolt az eredeti diagramot így „elrontani”, a válasz az, hogy ezen az egyszerűsített diagramon szemléletesebben lehet bemutatni azt a másik fontos kérdést, amit Czelnai felvetett.
3. ábra. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének változása az elmúlt 750 ezer évben
A diagramon ugyanis világosan látszik, hogy kb. 430 ezer év óta a ciklusok jellege megváltozott oly módon, hogy a melegedés felgyorsult, a legutolsó melegperiódus pedig meghosszabbodott. Erre azonban az említett Milankovics-Bacsák-elmélet sem ad választ.
Különösen figyelemre méltó a folyamatban lévő legutóbbi ún. interglaciális szakasz, amely az előző ciklusoktól eltérően már több mint 11 ezer év óta tart, és a várható jövőjére nem lehet prognózist készíteni a korábbi ciklusokra épülő extrapolációs számításokkal. Antropogén hatás kizárható, mert az legfeljebb az elmúlt néhány évszázaddal kapcsolatban jöhetne szóba, nem pedig évezredes távlatban.
Lássunk most egy még rövidebb időszakot, az elmúlt 110 ezer évet, amint azt a 4. ábra diagramja szemlélteti 9].
4. ábra. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének változása az elmúlt 110 ezer év során
A mintegy 11 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett gyors felmelegedés tette lehetővé az emberiség letelepedését, a biztonságosabb élelmiszer-ellátást, miután a jégmezők elolvadtak, és lehetővé vált a növénytermelés, az állattenyésztés, növények és állatok fajtanemesítése. Azóta a hőmérséklet a mai átlagérték körül, nagyjából ±2 fokos tartományban ingadozik. Az ezt megelőző csaknem százezer éves időszak azonban katasztrofális hatású volt a bolygó élővilágára. Több ezer élőlényfaj pusztult ki, közöttük a neandervölgyi ősember, a jégkorszakon belül lezajlott több gyors és váratlan további lehűlés miatt.
A jelenlegi interglaciális szakaszból különösen érdekes az utóbbi három évezred, amelynél fontos összefüggést lehet találni a történelmi események és a bolygó felszíni hőmérséklete között. Erre az ad lehetőséget, hogy az Atlanti-óceán közepén elhelyezkedő Sargasso-tenger felszíni hőmérséklete szoros korrelációban van az átlagos felszíni hőmérséklettel. A Sargasso-tenger vize ugyanis a körülötte elhaladó tengeráramlatoknak köszönhetően egy helyben forog, miközben a felszínét évezredek óta sűrű vízi növényzet borítja, amelynek a leülepedett szerves bomlástermékei alapján jól rekonstruálható az átlagos felszíni hőmérséklet változása, amelyet az 5. ábra szemléltet [10].
5. ábra. A Sargasso-tenger felszíni hőmérsékletének változása az elmúlt 3 ezer év során
Ha ezt a diagramot összevetjük a történelmi eseményekkel, azt találjuk, hogy az emberiség akkor élt a legnagyobb jólétben, amikor melegebb volt, mint most, míg a hidegebb időszakokban – például a középkori kis jégkorszakban – éhínség, járványok és pusztító háborúk tizedelték Európa lakosságát. Erre találhatunk adatokat például Ónodi tanulmányában.[11].
Figyelemre méltó az a dokumentumfilm is, amely az utóbbi években több alkalommal szerepelt a Viasat History TV-csatorna műsorában Történelemformáló éghajlatváltozás címmel, amelyből további fontos részleteket tudhatunk meg arról, hogyan befolyásolta az emberiség sorsát a szüntelenül átalakuló éghajlat, amelynek a kiszámíthatatlan változásaihoz – a túlélés érdekében – újra meg újra alkalmazkodni kellett. Ugyanez vonatkozik a jelenlegi helyzetre is, amikor az éghajlatváltozás elleni szélmalomharc helyett célszerűbb lenne az erőforrásokat az alkalmazkodás érdekében felhasználni.
Klímaelméletek, klímamodellek
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) rendszeresen feldolgozza a Föld hőmérsékletének alakulására vonatkozó adatokat és modelleket, és prognózisokat készít a várható súlyos következményekről, ha nem csökkentjük a szén-dioxid-emissziót. Ezek a prognózisok főleg a NASA által közzétett adatokra és klímaelméletre [12] épülnek, az eddigi prognózisok azonban irreálisan túlbecsülték a melegedés várható mértékét [2].
Az IPCC, a NASA, az ENSZ, valamint az EU által hivatalosan elfogadott klímaelmélet azt állítja, hogy a melegedést az üvegházhatás erősödése okozza, amelynek oka, hogy az üvegházhatású gázok elnyelik a felszín infravörös termikus sugárzásának jelentős részét, majd visszasugározzák a felszínre, növelve annak hőmérsékletét.
Üvegházhatásra persze szükség van, nélküle a Föld fagyott bolygó lenne a világűr –270 C° körüli hidegében, azonban – a hivatalos elmélet szerint – ha az üvegházhatás túllép egy kívánatos értéket, akkor a bolygó veszélyesen túlmelegszik, és éppen ezt kellene megakadályozni.
Az üvegházhatás leggyakoribb mérőszáma megadja, hogy a Földön az átlagos felszíni hőmérséklet hány fokkal magasabb, mint egy olyan bolygón, ahol nincs üvegházhatás, miközben a bolygó ugyanannyi energiát nyel el a napsugárzásból, mint a Föld.
Az üvegházhatás mértékének kiszámításakor kivonjuk az átlagos felszíni hőmérsékletből (kb. +15 C° = 288 K) a bolygó átlagos globális emissziós hőmérsékletét (kb. –18 C° = 255 K). Ezzel az üvegházhatás jelenleg kb. 33 K. A Föld globális emissziós hőmérséklete pedig egy olyan fekete test hőmérséklete, amelynek a hőmérsékleti sugárzása a világűr felé a Földével azonos.
A hivatalos klímaelmélet szerint a legveszélyesebb üvegházhatású gáz a szén-dioxid, ezért minél több szén-dioxid van a levegőben, annál nagyobb az üvegházhatás, és annál magasabb lesz az átlagos felszíni hőmérséklet. Kérdés azonban, hogy valóban olyan hatékony üvegházhatású gáz-e a szén-dioxid, amelynek az abszorpciós spektrumát a 6. ábrán látható diagram szemlélteti [13].
6. ábra. A szén-dioxid transzmissziós spektruma [13]
A diagramból látszik, hogy a szén-dioxid a felszíni infravörös emisszióból csupán néhány vékony „szeletet” képes elnyelni. Elméletileg is kiszámítható és a műholdas mérések is alátámasztják, hogy a feltüntetett elnyelési vonalakon alig jut ki sugárzás a világűrbe, mivel azokat a levegőben lévő szén-dioxid már most is csaknem teljesen elnyeli, ezért további szén-dioxid bevitele az atmoszférába alig változtathat a helyzeten [14].
A mérések azt is mutatják, hogy a leghatékonyabb üvegházhatású gáz nem a szén-dioxid, hanem a vízgőz, amely az infravörös abszorpció túlnyomó részéért felelős. Ugyanakkor a vízgőz az egyetlen olyan üvegházhatású gáz, amely képes kondenzálódni, képes a levegőben megváltoztatni a halmazállapotát, képes kicsapódni köd, pára, felhő formájában.
Miközben az összes többi üvegházhatású gáz koncentrációja csak lassan változik, addig a levegő páratartalma nagyon gyorsan képes megváltozni. Bárki kipróbálhatja, hogy ha télen a szobában a relatív páratartalom mondjuk 70%, majd kinyitjuk az ablakot, a szellőztetés hatására percek alatt a relatív páratartalom akár 30-40 %-ra csökkenhet.
A szabályozáselméletből tudjuk, hogy egy rendszer állapotába való hatásos beavatkozáshoz olyan szabályozó paraméter szükséges, amely gyorsan és rugalmasan képes az értékét megváltoztatni. Az üvegházhatás szabályozása szempontjából ezért az egyetlen szóba jöhető üvegházhatású gáz a vízgőz, amelynek a meghatározó szerepére még visszatérünk.
Miskolczi szerint a NASA klímamodellje alapvetően hibás. A számítások ugyanis azon alapulnak, hogy ismerjük, mekkora a bolygón a szabad vízfelület, mekkora a szárazföldek területe, tudjuk, hogy átlagosan mekkora a felhőzet kiterjedése, és ismerjük a napsugárzás intenzitását a Föld keringési pályáján.
Ezekből az adatokból ki lehet számítani, hogy az egész bolygó, és ezen belül a felszín mennyi napsugárzást nyel el, mennyit ver vissza, és azt is, hogy ha a felhők változatlanul a helyükön maradnak („oda vannak szögezve”), a sugárzásokból mennyit nyelnek el, mennyit sugároznak ki, mennyit reflektálnak. Ezzel pedig ki lehet számítani egy sugárzási fluxus egyenleget, amelyből kiadódik, hogy mennyivel nyel el több energiát a bolygó, mint amennyit kisugároz, illetve, hogy mennyivel kell emelkednie a felszíni hőmérsékletnek ahhoz, hogy a sugárzási egyensúly helyreálljon [12].
A NASA és más kutató központok ilyen modelljei azonban alapvetően „statikus” sugárzásátviteli modellek, amelyek gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják a felhőképződés és -feloszlás dinamikus szabályozó hatását, valamint a bolygón lévő víz halmazállapot-változásait [15, 16].
A szüntelenül párolgó felszíni vizek és a felhők közötti összefüggést szemlélteti a 7. ábra.
7. ábra. Az atmoszféra és a hidroszféra kapcsolata. A bolygó felszínének csaknem 72 %-át borító vízfelület szakadatlan párolgása biztosítja a felszín feletti több mint 66% felhőtakaró folyamatos vízgőzutánpótlásának túlnyomó részét (saját szerkesztés)
Mint említettük, a szabad vízfelületről párolgó hatalmas mennyiségű vízgőz – minden más üvegházhatású gáztól eltérően – képes a levegőben halmazállapotot változtatni, kicsapódva felhőket képezni, ezért a napsütötte felhőtlen régiókban a vízgőz az üvegházhatásával melegíti a felszínt, a felhős területeken pedig leárnyékolva hűti. A gyors víz-vízgőzkörforgás pedig rugalmas visszacsatolt szabályozást biztosít a felszín hőmérsékleti egyensúlya szempontjából.
A napsütötte felhőtlen területeken a napsugárzás hatására a talaj fölmelegszik, a felszíni vizek és a talajban lévő nedvesség párolog, a növényzet is kiszárad. Így a levegő páratartalma növekszik, ezzel az üvegházhatás is növekszik, és fokozza a meleget. A folyamat addig fokozódik, amíg a lokális üvegházhatás eléri a fizikailag lehetséges maximumot, amikor a levegő telítődik, és nem képes több vízgőzt elnyelni. Ekkor a folyamat megfordul, a vízgőzből piciny vízcseppek válnak ki és megindul a felhőképződés. A felhők árnyékoló hatása miatt azután a felszínen gyors lehűlés következik be.
A NASA volt munkatársa, Miskolczi kimutatta, hogy a rendszerben olyan önszabályozás működik, amelynek a hatására a felszín feletti felhőtakaró kiterjedése 66,4% körül stabilizálódik [14, 17].
Miskolczi rámutatott a NASA és az IPCC által szorgalmazott klímaelmélet számos hiányosságára is, ezt szemlélteti a 8. ábra.
8. ábra. A fontosabb légkörfizikai paraméterek változása hat évtized alatt. A függőleges lépték az ábrázolt paraméterek szórása, vagyis a hat évtizedes átlagértéküktől való eltérések négyzetes középértéke
TS = a bolygó átlagos felszíni hőmérséklete, TE = a bolygó emissziós hőmérséklete, OLR =”Outgoing Longwave Radiation”, kimenő hosszúhullámú sugárzás, ΔTG = az üvegházhatás mértéke K, CO2 = a levegő szén-dioxid-tartalma [14]
A diagram a NASA hiteles mérési adatai alapján készült. A diagram az üvegházhatás szempontjából legfontosabb paraméterek változását mutatja az 1948 és 2008 közötti hat évtizedes időszakra. A diagramon a függőleges lépték az ábrázolt paraméterek átlag körüli szórása, vagyis a hat évtizedes átlaguktól való eltérések négyzetes középértéke.
Mint említettük, az üvegházhatás pillanatnyi mértékét (ΔTG) úgy lehet kiszámítani, hogy kivonjuk az átlagos felszíni hőmérsékletből (TS) a bolygó globális emissziós hőmérsékletét (TE). Csakhogy van egy probléma: az, hogy a (ballonos, műholdas, rádiószondás stb.) mérések szerint mind a felszíni hőmérséklet, mind pedig a globális emissziós hőmérséklet az idő függvényében véletlenszerűen ingadozik. Az üvegházhatás mértékét pedig úgy számítjuk ki, hogy képezzük két véletlenszerűen ingadozó mennyiség különbségét. Az eredmény – a valószínűségszámítás szabályai szerint – megint csak egy véletlenszerűen és megjósolhatatlanul ingadozó mennyiség lesz. Ennek alapján állítja Miskolczi, hogy maga az „üvegházhatás”, mint mérhető mennyiség, ahogyan azt a NASA és az IPCC értelmezi, minden fizikai realitást nélkülöző értelmetlen fogalom [15].
Megújuló energiák
Ha elfogadjuk az állítást, hogy a veszélyes mértékű melegedés oka az antropogén szén-dioxid-emisszió, akkor azt csökkenteni kell. Ennek módja pedig az, hogy csökkentjük a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását oly módon, hogy a villamosenergia-termelésben főleg ún. „megújuló” energiákat használunk, és a (vasúti, közúti, vízi, sőt légi) közlekedést fokozatosan átállítjuk villamos hajtásra. Ez esetben azonban az emberiség villamosenergia-fogyasztása megduplázódhat.
Furcsa paradoxon, hogy éppen a zöldmozgalmak tiltakoznak az atomerőművek és a vízerőművek ellen, holott ezek nem bocsátanak ki szén-dioxidot, miközben ezekkel lehet legkisebb helyen (minimális ökológiai lábnyommal) a legtöbb villamos energiát megtermelni.
Vitatható, hogy időjárástól függő szél- és naperőművekkel az emberiség villamosenergia-ellátása gazdaságosan megoldható-e. Az ilyen erőművek kapacitáskihasználása meglehetősen gyenge, naperőművek esetén 10-15 % között, szélerőművek esetén 20-25 % között mozog, ezért az ilyen erőműveket négyszer-ötször nagyobb teljesítményre kell méretezni, mint a hagyományos erőműveket. Óriási a területigényük, rövid a működőképes élettartamuk, amelynek a lejárta után hatalmas mennyiségű veszélyes elektronikus és egyéb hulladék marad hátra. Kiszámíthatatlan teljesítményingadozásuk szabályozása járulékos műszaki intézkedéseket igényel, amelyek gyakran többe kerülnek, és nagyobb környezetterheléssel járnak, mint maga az áramtermelés. Ez utóbbi „járulékos” költségeket azonban általában nem szokták figyelembe venni.
Lássunk egy hazai példát egy naperőműre, amelyről az internetes Origo hírportálon olvashattunk [18]. Innen megtudhattuk, hogy 2017-ben épült fel 45 hektáron Felsőzsolca határában az MVM Csoport első naperőműve. Az erőműben 74 ezer polikristályos napelemtáblát telepítettek, az erőmű beépített (névleges) kapacitása 20 MW, az átlagos éves villamosenergia-termelése pedig 21 GWh.
9. ábra. Az MVM Csoport első naperőműve Felsőzsolca határában [18]
A Paksi Atomerőmű névleges teljesítménye 2000 MW, és az MVM honlapján olvasható adatok szerint a kapacitáskihasználása legalább 90% [19]. Ennek alapján könnyen kiszámítható, hogy az éves áramtermelése legalább 15 768 GWh. Ennyi villamos energia megtermeléséhez ezért legalább 750 darab felsőzsolcai típusú naperőművet kellene felépíteni 33 750 hektár területen.
És még azt is meg kellene oldani, hogy legyen áram a konnektorban olyankor is, amikor nem süt a Nap. Az is probléma lenne, hogy amikor majd 20-25 év múlva az ilyen erőművek üzemideje lejár, és a 33 750 hektár területet elfoglaló napelemek tönkremennek, mit fogunk kezdeni a hátramaradó több millió tonna veszélyes elektronikus hulladékkal [20].
Nem sokkal kedvezőbb a helyzet szélerőművek esetén sem.
Bár a tengerparthoz közeli helyeken a széljárások kedvezőbbek, még itt is problémát okoz a szélerőművek kiszámíthatatlan teljesítményingadozása. Magyarországon a helyzet kedvezőtlenebb, mivel az átlagos szélsebesség a szélturbinák tengelymagasságában 4–9 m/sec között van, a legtöbb szélturbina típus pedig csak 12–14 m/sec feletti szélsebesség esetén képes névleges teljesítménnyel működni. További probléma a hazai szélturbinákkal, hogy gyakran vannak kitéve villámcsapásnak, télen pedig a lapátokra ráfagyó jég teheti működésképtelenné ezeket a berendezéseket.
Nem kívánunk részletesebben belemenni az ezzel kapcsolatos teljesítménykalkulációkba, csupán megemlítjük, hogy a szerző által elvégzett előzetes próbaszámítások alapján, 20% kapacitáskihasználást feltételezve, a Paksi Atomerőmű éves villamosenergia-termelésének kiváltásához akkora szélturbinaerdőt kellene felépíteni, amelynek az összesített teljes hatásos keresztmetszete meghaladná a 30 millió négyzetmétert.
Gyakran hozzák példaként a németországi szél- és napenergia-programot. Ennek sikerességével kapcsolatban azonban lehetnek kétségeink. Petz tanulmánya szerint például 2018 novemberében a németországi szél- és naperőművek beépített teljesítménye több mint 103 GW (azaz 103 ezer megawatt), miközben az átlagos hasznos teljesítményük nem egészen 16 GW volt, ami kb. 15,5 % kapacitáskihasználást jelent [21].
Az időjárástól függő nap- és szélerőművek teljesítményével és területigényével kapcsolatos részletesebb adatokkal kapcsolatban az irodalomjegyzékre utalunk [21, 22]. Ami pedig az egyéb szóba jöhető „megújulókat” (geotermia, biomassza stb.) illeti, ezekkel sem lehet gazdaságosan kiváltani a hagyományos villamosenergia-termelést [20]. Az is megállapítható, hogy az ún. „megújuló” energiáknak nem csak a költsége, de az ökológiai lábnyoma is sokkal nagyobb, mint például nukleáris energia esetén. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a fosszilis energiahordozó-készletek valóban kimerülhetnek 200-250 éven belül, kézenfekvő a következtetés, hogy hosszabb távon a növekvő létszámú emberiség megbízható, környezetkímélő energiaellátása elsősorban a nukleáris energia fokozott hasznosításával oldható csak meg [23].
Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az elkövetkező néhány évtizedben, esetleg évszázadban, a hőmérséklet még egy darabig lassú növekedést mutathat, habár nem olyan mértékben, ahogyan azt a bulvársajtó hirdeti, majd utána következhet egy újabb gyors lehűlés, de következhet akár további melegedés is.
Az éghajlat melegedése azonban nem csak hátrányokkal jár, de előnyöket is kínál, ezért észszerű alkalmazkodó intézkedésekkel Magyarország a klímaváltozásnak a nyertese lehetne. Ha ugyanis valóban melegedés következik, akkor az északi féltekén az éghajlati övek észak felé tolódnak el, és a Kárpát-medence éghajlata mediterrán jellegűvé válhat.
Mi következik mindebből? Először is az, hogy tervszerűen módosítani kellene mezőgazdaságunk termékszerkezetét. Ez azonban nem elég. Ha melegszik az időjárás, ráadásul több a levegőben a szén-dioxid, a növények gyorsabban fejlődnek. Pontosabban, csak fejlődnének, ha kapnának elegendő vizet.
Magyarország állítólag víz-nagyhatalom! De mi az igazság? Lehetnénk akár víz-nagyhatalom, és lehetnénk az éghajlat melegedésének nyertesei, csakhogy ehhez öntözni kellene a termőföldjeinket (10. ábra).
10. ábra. A termőföldek öntözését népszerűsítő plakát az 1950-es évekből
Folyóink vízhozama ezt lehetővé is tenné, de a lehetőségeket nem használjuk ki. Amikor sok a víz, igyekszünk tőle megszabadulni. Aszály esetén pedig imádkozunk, hogy essen az eső. A mezőgazdasági területeinknek mindössze kb. 3%-át öntözzük. A Duna-Tisza közi Homokhátságon egy évszázad alatt a talajvízszint 6 méterrel süllyedt, több száz tó kiszáradt. A FAO szerint ez már ma is félsivatagi terület, amely évtizedeken belül teljes sivataggá válhat [24] (11. ábra).
11. ábra. Tájkép a Duna-Tisza közi Homokhátságról
Régen ki kellett volna építeni az öntözőcsatorna-rendszert! Az ország teljes mezőgazdasági területe kb. 5 és fél millió hektár. Ebből az 1980-as években az öntözött terület még kb. 500 ezer hektár volt. Ma már az öntözött terület mindössze kb. 170 ezer hektár [25].
A Homokhátság helyzete összefügg a Duna vízszintcsökkenésével, amelynek a mértéke az utóbbi évszázad során 3 méter körül volt. Ennek oka egyrészt a meder mélyülése, másrészt a folyó csökkenő vízhozama, amelyben a klíma melegedése is szerepet játszhat. Ez a folyamat akkor is folytatódik, ha a klíma már tovább nem melegszik. Az alkalmazkodás érdekében mindenképpen meg kellene oldani az évszázadok óta megoldatlan vízgazdálkodási problémáinkat.
Ha öntözni szeretnénk a Homokhátságot, meg kellene építeni az évszázadok óta tervezett Duna–Tisza-csatornát, ehhez ki kellene építeni a Homokhátságon egy É–D irányú öntöző főcsatornát, és hogy víz is legyen a csatornában, duzzasztani kellene a Dunát. Ehhez azonban fel kellene adni a rendszerváltáskor kialakult vízlépcső-ellenes fóbiát, ha tényleg meg akarjuk oldani ezeket a problémákat [26].
És itt nem valamiféle 220 méteres monstrum vízlépcsőkről van szó, mint amilyen Amerikában a Hoover-gát, mindössze néhány méteres vízszintkülönbségeket kellene kialakítani a vízszint stabilizálása érdekében, azért, hogy aszály idején, vagyis amikor legnagyobb az igény öntözésre, rendelkezésre álljon megfelelő vízmennyiség (12. ábra).
12. ábra. Kisesésű síkvidéki duzzasztómű
A duzzasztás másik előnye, hogy árvíz közeledésekor le lehet csökkenteni a vízszintet, helyet csinálva a közeledő többletvíztömegnek, mérsékelve az áradásból származó károk kockázatát.
Ha pedig duzzasztóművet építünk, érdemes arra rátelepíteni néhány áramtermelő vízturbinát. Ezzel persze az ország villamosenergia-ellátása nem oldható meg, de közelebb kerülhetünk az EU által megkövetelt megújulóarány javításához, mert ily módon viszonylag olcsón kiválthatjuk tucatnyi 30-40 emelet magasságú széltorony megépítését olyan „megújulóval”, amelynek a működése nem függ az időjárástól, és nem okoz hálózati stabilitási problémákat.
Ha pedig az EU továbbra is ragaszkodik a szén-dioxid-emisszió csökkentéséhez, az atomenergia arányát kell tovább növelni, hiszen akkor is ez lenne a legészszerűbb megoldás, ha nem kellene törődni a szén-dioxiddal [23].
A klímaváltozás gazdasági és ökológiai vonatkozásai
A modern kapitalizmus hajtóereje a profit, ezért állandóan növelni kell a termelést és a fogyasztást. A modern ipar ezért tömegesen gyárt rövid élettartamú (hamar eldobható) termékeket, amelyek, ha nem léteznének, senkinek fel sem tűnne, hogy valami hiányzik az életéből. Hatásos marketingmódszerekkel azonban rá lehet beszélni az embereket, hogy számukra ezek nélkülözhetetlenek. Így a növekvő létszámú emberiség gyors ütemben pazarolja a természet erőforrásait, hatalmas mennyiségben bocsát ki szennyező anyagokat a levegőbe, a talajba, az élővizekbe, és mérgezi az élelmiszereket. Az emberiség legnagyobb kockázata ezért nem az éghajlatváltozás, hanem a túlnépesedés, és a multinacionális vállalkozások mérhetetlen profitéhsége.
Lehet hinni vagy tagadni, hogy változik az éghajlat, lehet hinni vagy tagadni azt is, hogy van-e ebben szerepe az emberi tevékenységnek, azonban ezek a kérdések ma már nem tudományos alapon dőlnek el. Akik a döntéseket hozzák, érdekek alapján döntenek, és a döntéseikhez keresnek tudományos érveket.
Első példaként vegyük azt a hírt, amely szerint a vezető tudósok legnagyobb része támogatja a hivatalos klímaelméletet. Erről Petz tett közzé egy rövid ismertetést – amerikai forrásokra hivatkozva – az Interneten.[27].
Eszerint 2015-ben Amerikában felmérést végeztek, hogy a természettudósok közül hányan gondolják azt, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza. Ehhez több mint 10 ezer kérdőívet küldtek szét élvonalbeli tudósokhoz, azonban ezek nagyobb része nem reagált a kérésre, a visszaérkező kb. 3 ezer válasz pedig nem hozta meg a kívánt eredményt. Ezután kiválogatták a válaszadók közül azt a 79 tudóst, akik a publikációik nagyobb részében kifejezetten és elsősorban ezzel foglalkoztak, és közülük 76 adott a kérdésre pozitív választ. Ezt azután úgy publikálták, hogy a tudósok csaknem 97%-a támogatja a hivatalos klímaelméletet.
Második példaként vegyük Bogár László stúdióbeszélgetését 2016-ból, nem sokkal a párizsi klímacsúcs után [28]. A beszélgetés címe ez volt: A párizsi klímacsúcson megtörtént a világ újrafelosztása. A beszélgetés egyfajta élménybeszámoló volt az ott tapasztaltakról. Bogár zárómegjegyzése is sokatmondó, amely szerint szó esett ott persze környezetvédelemről és klímavédelemről is, de nem ez volt a lényeg. Ilyen kérdésekben komoly határozatot nem hoztak. Közben a háttérben a fontosabb résztvevők újból felosztották maguk között a világ erőforrásait, miután az elmúlt évtizedekben megváltoztak a nemzetközi gazdasági erőviszonyok. Bogár szerint az alku nem lehetett sikeres, továbbra is kérdés, hogy ki kivel tart, milyen új szövetségek és új törésvonalak alakulnak ki.
Lássuk ezek után Járosi előadását, amely Nagykanizsán hangzott el 2017-ben [22]. Az előadás címe ez volt: A globalizmus válsága és az energetika. Az előadó szerint a globalizációs törekvések mögött a növekedés határaira vonatkozó szakmai felismeréseknek köszönhetően egyre inkább ott találhatók az emberiség lelkiismeretére apelláló zöldmozgalmak és civil szervezetek. Ezek a nemes törekvések azonban, kihasználva a környezetért aggódó emberek rokonszenvét, egyre inkább különféle üzleti körök érdekeit szolgálják, miközben világméretű küzdelem folyik a természeti erőforrásokért. Az előadó szerint fontos lenne kialakítani egy energiatakarékosságra ösztönző erkölcsi értékrendszert, egyébként le kell mondanunk arról a jólétről és kényelemről, amelyet – legalábbis a gazdagabb országokban – megszoktunk. Tudomásul kell azt is venni, hogy a szén-dioxid-emisszió visszafogásával a (feltételezett) melegedést nem lehet megállítani.
Amint az idő múlik, a körülmények folyamatosan változnak, új szempontok merülnek fel, újabb információk kerülnek napvilágra. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni Bogár egyik legutóbbi előadását, amely az Energiapolitika-2000 Társulatnál hangzott el 2019-ben [29]. „A globális hatalomgazdasági örvénylések energetikának látszó világának egyik döntő frontvonala továbbra is a klímaváltozás fedőnevű narratíva-háború.” Ebben összekapcsolódik a klímaváltozás, a migráció, és az energiarendszerekkel kapcsolatos globális vetélkedés folyamata, valamint a „zöld” narratíva nagypolitikai tényezővé válása, a zöldpártok és mozgalmak előretörése a politikában a hagyományos pártok rovására. Az előadó ezzel kapcsolatban idézi a mindössze 30 éves Alexandra Ocasio Cortez amerikai demokrata párti képviselő akcióját, amelyben óriási sajtónyilvánosság előtt bemutatta a „Green New Deal” című dokumentumot. Ebben – többek között – olyan abszurd javaslat is szerepel, hogy meg kellene szüntetni a globális légi közlekedést, helyette az óceánokon átívelő hidakat kellene építeni, amelyeken ultra nagy sebességű vonatok száguldoznának. Az előadó felhívja a figyelmet a világgazdaságot jelentősen befolyásoló új körülményre is, hogy az Északi-tenger peremvidékén a jégmezők olvadása miatt új hajózási útvonalak nyílhatnak meg, és ez jelentősen befolyásolhatja a nemzetközi gazdasági erőviszonyokat.
13. ábra. Új hajózási útvonalak az északi tengeren, Bogár László előadásából [29]
2018-ban például Kína már bejelentette, hogy ez a terület jól passzolna az Új Selyemút nevű projektjébe. Tény, hogy ezeket az útvonalakat leginkább Oroszország képes ellenőrzése alatt tartani, miközben ő rendelkezik a világ legnagyobb jégtörőflottájával. Közben pedig a melegedő éghajlat a fagyos orosz tundrát virágzó mezőgazdasági területté alakíthatja át, és ezzel Oroszország élelmiszer-termelő nagyhatalommá válhat.
Jelentősek az olvadó jég eltűnésével hozzáférhető ásványi kincsek, így a nikkel, palládium, foszfor, bauxit, kobalt, réz, platina, ritkaföldfémek. Jelentősek a sarkkörön túli kőolaj- és földgázkészletek is. A Föld még meglévő olajkészleteinek 6 százaléka pihenhet ezen a területen, és itt található a bolygó még meglévő földgázkészleteinek csaknem a negyedrésze.
Érdemes megemlíteni, hogy az USA 2017-ben felmondta a nemzetközi klímaegyezményt. Ennek előzménye az volt, hogy 2017 februárjában több mint 300 nemzetközileg elismert tudós intézett petíciót Donald Trump elnökhöz, amelyben az alábbi indokok alapján javasolták az egyezmény felmondását [30].
- Nem a szén-dioxid okozza a klímaváltozást.
- A szén-dioxid nem szennyezi a környezetet.
- A szén-dioxid a növények legfontosabb tápláléka, csökkentése esetén csökkennének a mezőgazdasági terméshozamok.
Érdemes említést tenni egy másik petícióról is, amelyet 2019 júniusában intézett 90 olasz tudós az olasz politika vezetőihez, és kifejtették, hogy a hivatalosan támogatott klímapolitika tudománytalan, értelmetlen és hatástalan, miközben óriási gazdasági károkat okoz [31].
Érdemes még idézni annak a 702 tudósnak deklarációját is, amelyet az ENSZ-hez intéztek 2019-ben, és javasolták a hivatalos klímaideológia felülvizsgálatát [32].
Végül érdemes idézni még Szarka írását, amely a Magyar Nemzet 2019. augusztus 13.-ai számában jelent meg ezzel a címmel: Korunk feladványa a klímarejtvény [33]. Ebben Szarka röviden ismerteti azt a vitát, amely 2016-ban zajlott le az MTA-ban a klímaváltozásról, és ismerteti azt a zöld tiltakozó kampányt is, amely Trump elnök ellen zajlott, miután az USA 2017 júniusában kilépett a klímaegyezményből.
Összefoglalás és következtetések
Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?
Nem valószínű, hogy belátható időn belül olyan mértékű klímaváltozás következhet be, amely komoly veszélyt jelenthet az emberiségre, ezért a kérdésre azt lehet válaszolni, hogy voltaképpen nincs mit elkerülni. Alkalmazkodni azonban mindenkor kell az éghajlat megváltozásához, mert ha ezt elmulasztjuk, klímakatasztrófa helyett adaptációs katasztrófa következhet be.
Az éghajlat ugyanis – amióta a Föld létezik – szakadatlanul változik. Éppen ez a legnagyobb hajtóereje az evolúciónak, amelynek során az adaptációra képtelen fajok kihalnak. Így halt ki a neandervölgyi ősember is egy gyors, nagymértékű lehűlés miatt. A Föld történetében a tömeges kihalások általában jégkorszakok idején következtek be. Az élőlények ilyenkor tömegesen megfagytak, vagy éhen haltak. Melegebb időszakokban fajok kihalása ritkábban következett be, ilyenkor inkább új fajok jelentek meg. Az élőlényekre ezért a nagyobb kockázatot nem a meleg, hanem inkább a hideg jelenti.
Kétségtelenül sok jel mutat arra, hogy valóban zajlik egy lassú melegedés, ezért most ehhez kell adaptálódni. Ezért nagyon fontos számba venni az adaptációhoz szükséges intézkedéseket, és az erőforrásokat erre kell összpontosítani, az éghajlatváltozás elleni hatástalan szélmalomharc helyett.
Az éghajlatváltozástól függetlenül is azonban az emberiség olyan mértékben teheti tönkre a bolygó ökológiai rendszerét, ami valóban súlyos kockázatot jelent, hiszen a termelés és a fogyasztás korlátok nélküli növelése érdekében gyorsuló ütemben éljük fel a természeti erőforrásokat, és szennyezzük a környezetünket. Ennek azonban nem sok köze van az éghajlat megváltozásához, sem pedig az önmagában ártalmatlan – és a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen – szén-dioxidhoz, ezért ezt a tendenciát nem lehet azzal orvosolni, hogy korlátozzuk a szén-dioxid-kibocsátást.
A valódi problémák megoldása azonban hatalmas gazdasági érdekekbe ütközik. Egyetlen nagyvállalat sem fog lemondani arról, hogy olyan egyre újabb termékeket hozzon forgalomba, amelyekre az embereknek voltaképpen nem is lenne szükségük, azonban megfelelő reklámkampánnyal rá lehet beszélni a fogyasztókat arra, hogy megvegyék, mert ez a „trendi”. Ma már a forgalomba hozott termékek költségének nagyobb részét teszi ki a csomagolás és a reklám költsége, amelyhez hatalmas mennyiségű papírt kell felhasználni újabb és újabb erdők kivágásával.
Ami pedig a szén-dioxid szerepét illeti, a bolygó felszíni hőmérsékletének sok millió éves adatai alapján erősen vitatható, hogy a melegedésben a levegő szén-dioxid-tartalmának észrevehető szerepe lehet. Rövidebb időszakokat vizsgálva kimutatható ugyan kapcsolat a hőmérséklet változása és a szén-dioxid-szint változása között, azonban e változási folyamatok időbeli eltolódása arra utal, hogy hőmérséklet emelkedése okozhatja a szén-dioxid-szint emelkedését, nem pedig fordítva.
Mindezek alapján határozottan állítható, hogy a szén-dioxid-emisszió visszafogásával nem lehet megállítani a melegedést, de erre nincs is szükség. Az erre irányuló túlzott mértékű „zöldenergia- intézkedések” pedig nem csak gazdaságilag hátrányosak, de az időjárástól függő szél- és naperőművek a hatalmas területigényük, ökológiai lábnyomuk, rövid működőképes élettartamuk, és megbízhatatlan működésük miatt ökológiai vonatkozásban is sok gondot okozhatnak.
Mindez nem jelenti azt, hogy nem érdemes ilyen módon villamos energiát termelni, azt azonban tudomásul kell venni, hogy az ilyen erőművek szerepe csak korlátozott lehet, és azt is, hogy ily módon a célul kitűzött – egyébként pedig értelmetlen és hatástalan – teljes „dekarbonizáció” műszakilag nem megvalósítható.
Az persze nem vitatható, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használatát érdemes korlátozni, de nem a szén-dioxid-emisszió miatt, hanem egyrészt azért, mert ezek elégetése valóban együtt jár káros anyagok kibocsátásával (de a szén-dioxid nem tartozik ezek közé), másrészt azért, mert a kitermelhető fosszilis tüzelőanyag-készletek előbb-utóbb mégis csak elfogynak, ezért szükség lesz alternatív megoldásokra.
A legmegbízhatóbb és legígéretesebb alternatív megoldás a nukleáris energia fokozott hasznosítása. Figyelembe véve a „kiégett” fűtőelemek újrahasznosítási lehetőségeit, valamint a még ki nem használt tóriumkészletekben rejlő lehetőségeket, a maghasadásos nukleáris technológia évszázadokkal túlélheti a fosszilis tüzelőanyagokra épülő villamosenergia-termelést, így elegendő idő állhat rendelkezésre a reménybeli fúziós reaktorok kifejlesztésére és tömeges elterjesztésére.
Ami pedig magát a melegedést illeti, az emberiség történelme azt mutatja, hogy a mostaninál hidegebb időszakok okozták a legtöbb bajt, míg a melegebb korszakokban az emberiség viszonylag jólétben tudott élni. A bolygó melegedése pedig számunkra azt jelentheti, hogy az országunk éghajlata mediterrán jellegűvé válhat, és ez kifejezetten előnyös lehet, ha megoldjuk a termőföldjeink öntözését, amire meg is van a reális műszaki lehetőség.
Hivatkozások
- Sv Arrhenius, S. A.: On the Influence of Carbonic Acid in the Air upon the Temperature of the Ground. Philosophical Magazine and Journal of Science, Series 5, Volume 41, April 1896, pages 237-276.
https://www.rsc.org/images/Arrhenius1896_tcm18-173546.pdf - Szarka L.: „Föld és ember”, Akadémiai székfoglaló előadás, 2019. szeptember 17.
https://www.youtube.com/watch?v=X1tyzRnbLl0 - Szarka L. Akadémiai székfoglaló előadásának prezentációja
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1681 - Reményi K.: Globális Lehűlés, globális Felmelegedés, szén-dioxid, Magyar Tudomány, 2014.09.10.
http://www.matud.iif.hu/2014/09/10.htm - Watts, A.: Does CO2 correlate with temperature history?
https://wattsupwiththat.com/2012/04/11/does-co2-correlate-with-temperature-history-a-look-at-multiple-timescales-in-the-context-of-the-shakun-et-al-paper/ - Czelnai R.: „Klímaváltozás és Globális Földmelegedés”, előadás, 2005.
https://www.youtube.com/watch?v=B081Or15Ry4 - Reményi K.: „Ki fizeti a révészt? Avagy mese a széndioxidról”, előadás, 4. ábra, 2012.
https://youtu.be/Ea81gGTU4mI - History of Earth’s Climate
http://www.dandebat.dk/eng-klima5.htm - Berényi D.: Llímaváltozás, globális felmelegedés, CO2-hatás – kritikus szemmel, Magyar Tudomány, 2011. jan. 3. szám
http://www.matud.iif.hu/2011/01/03.htm - Bluemle, L. W. et al. (1999): Sargasso Sea Surface Temperature
https://lv-twk.oekosys.tu-berlin.de/project/lv-twk/002-Sargasso-Sea-surface-temperature.htm - Ónodi T.: Klímaváltozások és kultúrák kapcsolata.
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1538 - NASA: Global Climate Change
https://climate.nasa.gov/ - NIST Chemistry WebBook
https://webbook.nist.gov/chemistry/ és
http://www.habitat21.co.uk/energy60.html - Miskolczi F.: „Üvegházhatás és energetika”, előadás, 2015.
https://youtu.be/ekZHJ-yvOLM - Miskolczi F.: „The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth’s Atmosphere” Development in Earth ScienceVolume2, 2014
http://www.seipub.org/des és
http://klimaszkeptikusok.hu/wp-content/uploads/2015/09/Miskolczi-2014.pdf - Héjjas I.: Miskolczi Ferenc klímaelmélete
https://www.klimarealista.hu/miskolczi-ferenc-klimaelmelete/ - Miskolczi F.: „Értekezés az üvegházhatásról”, Magyar Energetika, 2018/3. szám
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1359 - Átadták Magyarország legnagyobb naperőművét, Origó, 2018.11.23
https://www.origo.hu/gazdasag/20181123-atadtak-magyarorszag-legnagyobb-naperomu.html - A Paksi atomerőmű termelési adatai
http://mvm.hu/bemutatkozas/tevekenysegunk/termeles/ - Héjjas I.: Megújuló energiák értelmetlensége
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1463 - Petz E.: „Németország szél és naperőművi termelése 2018 novemberében”
http://energiaakademia.lapunk.hu/
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1469 - Járosi M.: „A Globalizmus válsága és az energetika”, előadás, 2019.
https://www.youtube.com/watch?v=tBoz1VcLz_M - Héjjas I.: „Küszöbön az új atomkorszak”, KAPU, 2017. április
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1173 - Félsivatagi övezetbe sorolták a Homokhátságot
https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/07/25/homokhatsag-felsivatag-veszely-szarazsag/ - Magyarország földhasználatának elemzése a rendszerváltástól napjainkig
http://acta.bibl.u-szeged.hu/49847/1/jelenkori_012_001_002_141-152.pdf - Héjjas I.: Bős-Nagymaros története
https://www.klimarealista.hu/bos-nagymaros-tortenete/ - Petz E.: „Az egész világot félrevezető 97%”
http://energiaakademia.lapunk.hu/tarhely/energiaakademia/dokumentumok/201906/a_97__.pdf
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1575 - Bogár L.: „A párizsi klímacsúcson megtörtént a világ újrafelosztása”, TV riport, 2016.
https://www.youtube.com/watch?v=US8EqgWyHrU - Bogár L.: „Energetikai héttérkép”, előadás, 2019.
https://www.youtube.com/watch?v=BTplKYshxmU - Petíció Donald Trump elmökhöz, 2017. február
http://klimaszkeptikusok.hu/wp-content/uploads/2015/09/Letter_to_President_Trump_2017-02-23.pdf - Petíció olasz politikusokhoz, 2019.
http://klimaszkeptikusok.hu/wp-content/uploads/2019/07/kl%C3%ADmapet%C3%ADci%C3%B3.pdf - 702 tudós deklarációja az ENSZ-hez
https://clintel.nl/wp-content/uploads/2019/10/European-Climate-Declaration-Oslo-18-October-2019.pdf - Szarka L.: „Korunk feladványa a klímarejtvény” Magyar Nemzet, 2019. augusztus 13.
https://magyarnemzet.hu/velemeny/korunk-feladvanya-a-klimarejtveny-7183667/
