A jövő meghatározó végenergiája a villamos energia
2022/3. lapszám | Ősz János | 430 |
A szakpolitikai „tisztábban látás” érdekében a cikk felvázolja, hogyan változhat hazánk „fejlett országoktól nem lemaradó” energiaellátása a három végenergia-hordozó (villamos energia, hőhordozók és üzemanyagok) területén az elkövetkező 30 évben. Ismerteti a fenntartható energetika versenyképességével, a környezet- és klímavédelemmel, valamint az ellátásbiztonsággal kapcsolatban az EU által 2001-2003-ban megfogalmazott intézkedéseket, majd bemutatja az „Energiewende” ellátásbiztonsági kudarcát, végül megfogalmazza, hogy a pandémia 3. éve utáni és az orosz-ukrán háború kiváltotta drága energia milyen energiapolitikát (policy) igényel a hazai szakmától – a szerző szerint. A 2020. évi energiamérlegből kiindulva felvázol egy lehetséges energiahatékony jövőt, és azt, hogy e jövőképnek megfelelően 10 évenként hogyan változhat a három végenergia- hordozó hazai felhasználása 2050-ig. Fő következtetése, hogy a villamos energia részaránya a végenergiában megkétszereződhet a 30 év alatt, továbbá, hogy a hazai földgázfelhasználás és széndioxid-kibocsátás nem csökkenthető atomerőmű nélkül.
Számomra a mostanában közzétett ismeretek, vélemények és magyarázatok egyértelműen igazolják, hogy az energetikával foglalkozó/kapcsolatos/összefüggésbe hozható hazai politika (politics) leértékelte a szakpolitikát (policy) és a szaktudást. A szakpolitikai „tisztábban látás” érdekében megkísérlem felvázolni, hogyan változhat hazánk „fejlett országoktól nem lemaradó” energiaellátása a három végenergia-hordozó (villamos energia, hőhordozók és üzemanyagok) területén az elkövetkező 30 évben.
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
