Visszatekintés a magyarországi erőműépítésre
2022/2. lapszám | Stróbl Alajos | 458 |
Amikor hetvennyolc éve először álltam egy erőmű lakótelepén és néhány száz méterről néztem a főépületét, melyben még nem búgott gőzturbina, mert bombák hullottak, arra gondoltam, hogy mi lesz ebből. Öt év múlva aztán megtudtam, amikor az üzem beindult. Villany lesz itt, ennek kell drukkolni. Majd újabb öt év, és nyaranta ott dolgoztam egy-egy hónapot az iskolai szünetekben. Megérintett a szakma, megfogott, nem eresztett. Most, amikor a gyémántdiplomát veszem át, örülök, hogy jó pályát választottam, környezetem hatott. Be kell azonban számolnom arról az utódaimnak, nem csak tizenegy unokámnak, hogy az egész erőműves fejlődés hazánkban nem volt egyenletes ugyan, de érdekes, sőt, szép volt. Voltak hibák, voltak felemelő sikerek, minden változott, alakult, és ahova jutottunk, ott büszkén állhatunk.
A jövőről még nincs derülátó képem, de a tervekről már vannak ítéleteim. Csak azért írok a múltról, hogy a jövőt formálók ne feledkezzenek el a tényekről, netán tanuljanak belőle. Aki részt vett sok hazai és külföldi erőmű tervezésében, üzembe helyezésében és az egész villamosenergia-rendszer szempontjából ítélte meg azokat, attól talán az utódok kaphatnak némi támogatást. Csapdák lesznek, ne dőljetek be azoknak!
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
